Hajmax hajbeültetés - 1025 Budapest Szépvölgyi út 100/B. | Ingyenes konzultáció: +36 70 5 888 666 | E-mail: info@hajmax.hu

HAJHULLÁS, KOPASZODÁS, HAJRITKULÁS, HAJVESZTÉS

Egészséges ember, ritkuló haj: a hormonális kopaszodás

A hormonális hajhullás (alopecia androgenica) folyamatában kulcsfontosságú szerepet játszik egy DHT (dihidro-tesztoszteron) nevű hormon, a tesztoszteron egyik származéka. Ez a hormon a bőrben helyileg alakul ki, és egyik legismertebb hatásaként a hajhagymákhoz kötődve azok kihullásához vezet.

 

A hajhagymák DHT-érzékenysége nem egyforma. Elöl-oldalt érzékenyebb, a tarkónál pedig kifejezetten érzéketlen hajhagymákat találunk. Pontosan úgy, ahogy a mellékelt Hamilton-Norwood skálán, a hormonális kopaszodás fokozatait bemutató ábrasoron látszik.

Hamilton-Norwood skála

Hölgyek esetében a hormonális hajhullás oka ugyanúgy a DHT. A hormon érzékeny hajhagymák eloszlása, és így a kopaszodás általában a fejtető közepét érinti először, a fokozatokat a Ludwig skála szemlélteti.

Ludwig skála

Egyéb eredetű hajvesztések

Állapotok és ártalmak egész sora vezethet a haj megritkulásához. Felmerülhet kiváltó okként hosszan tartó betegség, nagyobb műtét, lelki megrázkódtatás, állandó stressz, a pajzsmirigy hormontermelésének zavara, bőrgomba, autoimmun betegség, hiányos táplálkozás, nem megfelelő kozmetikai szerek használata, de akár valamely gyógyszer mellékhatásaként is észlelhetünk hajritkulást.


A nem androgén eredetű kopaszodás kivizsgálása bőrgyógyász és belgyógyász szakorvos feladata. A kiváltó ok felderítésével, és célzott terápiával érhetjük el a legjobb eredményt.

Hegszövet

Hegszövet keletkezhet műtét, sérülés, égés következtében a fejbőrön. A hagyományos “strip” hajátültetés, ahol az átültetendő hajhagymák kinyeréséhez egy egész bőrcsíkot vágnak ki a tarkótájékról, szintén maradandó, esetenként kifejezetten széles heget hagy (ezt a módszert mi nem használjuk).


A hegszövet nem tartalmaz természetes színanyagot, más a rostszerkezete, mint a bőré, és eredendően nem tartalmaz szőrtüszőt sem. Ennek ellenére élő, egészséges szövet, ami az általunk beültetett hajhagymák jelentős részét képes megtartani.
A beültetett hajszálak takarják a heget, egyenletesebb összhatást eredményeznek a környező hajas fejbőrrel (hegkorrekció).

Kihúzott hajszálak

Amennyiben a hajas fejbőr valamely külső hatásra veszített hajhagymáiból (pl. baleset során kitépett hajcsomó, vagy trichotillomania, azaz kényszeres hajtépkedés miatt), hajátültetéssel kiválóan orvosolható a probléma. Trichotillomania esetén az alapbetegség kezeltetése természetesen a műtét feltétele.

 

 

Nincs hatás mellékhatás nélkül: antidepresszánsok és hangulatstabilizálók

tabletták a hajhullás hátterében

A kedélybetegségeket a kedélyállapot zavara jellemzi, amely a magatartás, a munkaképesség, az étvágy, az alvás és a testsúly megváltozásával társul. A szélsőséges megnyilvánulások a fokozott izgalmi állapottól és túlzott jókedvtől (mánia) a súlyos depressziós állapotokig terjedhetnek. A depresszióban, amely sokkal gyakoribb, mint a mánia, a beteg tartósan szomorúvá és boldogtalanná válik. A depresszió gyakran előforduló kórkép, és bár öngyilkossághoz is vezethet, kórjóslata általában kedvező.


A depresszió kezelésére leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a hangulatstabilizálók, és antidepresszánsok. Sajnos ezek a készítmények gyakran okoznak mellékhatásként hajhullást. (Mercke és mtsi. 2000) (lásd még: gyógyszerek, amelyek hajhullást okozhatnak)




  1. Hangulatstabilizálók, avagy fázisprofilaktikumok, úgymint a lítium, valproátsav, karbamazepin (Convulex).
    A lítiumot a mániás/depressziós betegségek megelőzésére alkalmazzák. Az akut mánia kezelésére is adják, de mivel a mánia ellenes hatás kifejlődéséhez napok szükségesek, így akut betegekben rendszerint a neuroleptikumokat (valproát, carbamazepin) részesítik előnyben.
    A tudományos kutatások bebizonyították, hogy a lítiummal (Liticarb) kezelt betegek esetében 10%-ban, a valproáttal (Convulex, Tegretol) kezelteknél pedig 12%-ban tapasztaltak hajhullást (McKinney és mtsi., 1996).
    A lítiummal kapcsolatos hajhullásról 1995-ig 101 esetben számoltak be. A nagy dózisban szedett lítiumtól a betegek 19%-ának hullott a haja. Úgy körülbelül fél éves terápia után már látványosa megritkul a kezeltek frizurája. Valproáttal kapcsolatosan 1995-ig 643 hajhullással küszködő pácienst írtak le. Míg a karbamazepin kezelés illetően 1995-ig 177 eset vált ismertté (Kohno és mtsi.2004). Az eme gyógyszerek okozta hajvesztés gyakoriságát 2-6% közt becsülik. Sajnos számos eset ismert, amikor a valproát kezelés mellett megjelenő komoly hajhullás miatt karbamazepinre vagy épp fordítva történt váltás, de a hajhullás megismétlődött.

  2. Antidepresszánsok (Melipramin, Fevarin, Prozac)
    Az antidepresszáns kezelés jellemző sajátsága, hogy a jótékony hatás csak 2-3 hét után jelentkezik. Ennek oka ismeretlen, de összefüggésben lehet az agyban található receptorok érzékenységének fokozatos változásával. A betegek kb. 70%-a kedvezően reagál az antidepresszáns kezelésre.
    A depresszió kezelése során alkalmazott antidepresszánsokkal kapcsolatosan összecsengő véleményeket találunk, miszerint ezek a gyógyszerek rendszerint számos bőr és hajproblémáért felelősek (Wheatley D 1993). A modern antidepresszánsok esetében a bőrön megjelenő kék-zöld foltokat, véraláfutásokat, [1]aknét, [2]pszoriázist, csalánkiütéseket, [3]ödémát, a bőr gyulladásos megbetegedését, fokozott szőrösséget, fényére való érzékenységet, a bőr felhólyagosodást, prurigót írtak le. (Krasowska és mtsi., 2006).
    Továbbá szedésükkel kapcsolatosan szinte mindegyik szerrel esetén említenek hajhullást. Igy pl. a fluvoxamin (Fevarin), a fluoxetin (Prozac) (Parameshwar E. 1996, Gupta és Major 1991; Jenike 1991), citalopram (Citapram, stb.), mirtazapin (Mirtazapin, stb.), venlafaxin (Efectin, stb.) (Mercke és mtsi., 2000) szerek hajvesztést okozhatnak.
    A Prozac kapcsán 725 eset vált ismertté 1995-ig, a Zoloft (sertralin) esetében 46 eset ismert, a paroxetin (Paroxát, Seroxát) esetén 30 (Zalsman és mtsi 1999, Mercke és mtsi., 2000). Más esetismertetésében igen jelentős mértékű hajvesztést leíró esetről számolnak be a Zoloft készítmény alkalmazásával összefüggésében.
    Egy másik kutatócsoport a Zoloft és a citalopram esetén szignifikáns kapcsolatot írtak le a gyógyszerszedés és a hajhullás között.


 









  • [1]akne/acne: pattanás

  • [2]pszoriázis/psoriasis: pikkelysömör

  • [3]ödéma/oedema: duzzanat, vizenyő


A haj és a hajas fejbőr betegségei 3. rész: Cirmos cica hajj, hoválett a haj!? Alopécia, avagy hajhullás.


A természetes hajhulláshoz tartozik a tavaszi és őszi hajhullás (megújulás), melynek hátterében az áll, hogy a mérsékelt égövön élő állatok nyári és téli bunda váltásához hasonlóan az ember is vedlik, csak jóval kisebb mértékben.


Bizonyos életkorokban normálisnak tekinthető bizonyos típusú hajhullás, így az újszülöttek haja, a lanugo a 6-8. héten hull ki. A lanugo elvesztése után terminális, azaz végleges hajszálak nőnek. A pubertáskori hajhullást a kort jellemző nemi hormonok koncentrációjának emelkedése okozza. A kismamák a szülést követő 8. héten szoktak a szokásosnál egyszerre több hajat elveszteni. De nagyjából fél év elteltével a hajnövekedés és a hajhullás egyensúlya visszatér a régi állapotba. A haj idős korral járó, hormonális hatásra bekövetkező ritkulása is teljesen normális jelenség.


Napi 70-100 hajszál kihullása még normális, nagyon sűrű haj esetén ez a szám ennél több is lehet. A kóros mértékű hajhullás napi 500 szál felett kezdődik.


Annak megfelelően, hogy a hajhullással egyetemben a hajtüszők is elpusztulnak-e, vagy sem, megkülönböztetünk maradandó, azaz irreverzibilis alopeciát, és reverzibilis, vagy átmenti alopeciát. Átmeneti hajhullás esetében a hajhagymák csak egy időre szüneteltetik tevékenységüket.



Irreverzibilis, vagy maradandó alopeciák


Igen sokféle okra vezethető vissza a maradandó hajhullás formáinak jelentkezése. A hajhagymák hiányozhatnak már születéstől fogva, vagy az élet folyamán pusztulnak el.



  1. Hegesedő alopecia


    Mindazon traumás külső behatások, melyek a szőrtüszők pusztulásához vezetnek, maradandó alopeciát eredményeznek: zúzódás, égés, forrázás, savmarás.


  2. Alopecia cicatrisataxxxxx


    Visszafordíthatatlan kisfoltos jellegű hajvesztés, melynek oka ismeretlen. Elsősorban 30-35 év közötti hölgyeken jelentkezik. A klinikai kép: egy, vagy több kiindulási góc jellemzi, melyek többnyire a fejtetőn találhatók. A folyamat fokozatosan növekszik, a kiterjedési terület szabálytalan alakú, az itt található bőr sárgásfehér, sorvadt.


  3. Férfiak androgén alopeciájaSzent Péter


    Androgének hatására genetikusan bekövetkező hajvesztés, melyet igen típusos kép jellemez. Ezt a hajvesztést nem lehet betegségnek tekinteni. Az alopeciák 90-95%-a tartozik ebbe a csoportba. A folyamat többnyire felnőttkorban kezdődik el, főként a halántékon (titkos tanácsosi szöglet) és fokozatosan terjed hátrafelé. A folyamat előrehaladottsága szerint I-V. terjedő fokozatot különböztetünk meg. A folyamat előrehaladásával végül párhuzamosan kialakul az androgén típusú effluvium[1] klinikai képe („Szent Péter fej”). A hajvesztett bőr élesen elhatárolódik a hajas fejbőrtől, a bőr azonban nem sorvadt. A hajmentes terület mindig seborrhoeas[2].


  4. Nők androgén típusú alopeciaja


    A férfiakhoz viszonyítva ritkábban alakul ki. Két típusát különböztetjük meg:



    • genetikus tényezők mellett emelkedett androgen hormon szinttel járó forma

    • csupán genetikán alapuló, hormon eltérések nélkül, vagy nagyon enyhe szint emelkedéssel jelentkező forma.



Reverzibilis, vagy átmeneti alopeciák


Ez a típus a szőrtüszők endogen (belső), vagy exogen (külső) károsodására alakul ki, mely diffúz (egész hajas fejbőrre kiterjedő), vagy körülírt hajvesztést okoz.



  1. Alopecia diffusa


    A diffúz hajhullás bármely életkorban megjelenhet, jellemző tünete a fejbőr teljes területén tapasztalható egyenletes hajvesztés, melynek következtében a haj megritkul, de nem okoz kopaszságot. A diffúz hajhullásnak testi és lelki okai lehetnek: rossz táplálkozás, vitaminhiány, olyan ásványi anyagok, mint a vas, vagy a cink hiánya, étkezési zavarok, betegségek (fertőzés, anyagcsere-zavarok), gyógyszer szedés, orvosi kivizsgálás, hormonális hatások (terhesség, perorális fogamzásgátló), a pajzsmirigy működési zavarai, súlyos influenza, vagy műtét, fodrászati beavatkozások (túlzott festés vagy szőkítés, tartós hullám készítése vagy a haj kiegyenesítése), lelki tényezők, stressz.


  2. Alopecia areataxxxxx


    Az alopecia areata egy autoimmun[3] bőrbetegség, amelynek következményeként az érintett személynek foltokban hullik a haja. Az alopecia areata gyakran egy-egy család több tagjánál is  előfordul, s ezekben a családokban olyan egyéb autoimmun betegségek is kialakulhatnak, mint a vészes vérszegénység (anaemia perniciosa), lupus erythematosus és vitiligo. Gyakran kromoszóma-rendellenességben szenvedő, pl. Down-kóros betegeknél is megjelenik. Az alopecia areata elsődleges tünete a hajas fejbőrön jelentkező kerekded, kopasz foltok. Az első tünet kisgyermekeknél, illetve serdülőkorban jelentkezik,a betegség azonban bármely életkorban megjelenhet. Ilyen jellegű hajhullás a fej bármely részén előfordulhat. xxxxxAz esetek nagyjából 20%-ban köröm tünetek is társulnak, így tarka köröm, onychodystrophia[4] lehetnek jelen. A betegséget olykor az érintett területen jelentkező enyhe viszketés, bőrpír, fájdalomérzet és égő érzés kíséri. A hajzat regenerálódása vékony szőrzettel kezdődik és azután jelentkezik az erős, egészsége haj.


  3. Alopecia areata totalis, alopecia areata malignaalopecia areata totalis


    Ez a forma gyorsan növő körülírt foltokkal indul el és végezetül eltűnik a teljes hajzat a fejen. Legsúlyosabb formában (alopecia areata universalis) a testfelszínen minden haj/szőrszál kihullik. A betegség oka ismeretlen. Kiválthatja autoimmun mechanizmus, stressz vagy genetikai sajátosság. A kutatók úgy vélik, hogy a károsodás autoszomális recesszív betegségként öröklődik, s a nyolcas kromoszóma 8p21.2 régiójában található gén mutációja okozza.


  4. Alopecia parvimaculata (syphilitica)


    Syphilishez társult gócos hajhullási forma, melyre jellemző, hogy a hajhiányos területek kb. 10-15 mm átmérőjűek és a tarkótájon jelennek meg.






[1] A hajvesztésnek azt a folyamatát nevezzük effluviumnak, mely kopaszodáshoz vezet.


[2] seborrhoea: a faggyúmirigyek túlműködésével járó jelenség, mely köveztében a fejbőr zsírfényűvé, csillogóvá válik.


[3] Autoimmunitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit „idegen testnek” érzékeli, és elpusztításukra törekszik. Az elpusztítandó alkotóelemek (antigének) általában fehérjék vagy poliszacharidok (összetett cukrok), melyek a sejtek felszínén vagy annak belsejében találhatók. Az immunreakció során gyulladás alakul ki az érintett szövetben, és idővel a fehérjét szintetizáló sejtek, illetve a sejtek által alkotott szövet is károsodhat, végső esetben el is pusztulhat. Az autoimmun betegség gyűjtőfogalom, amelybe különböző betegségek tartoznak, a fenti reakció azonban mindegyikre jellemző.


[4] onychodystrophia: A körmök tápanyag hiánya okozta szövetsorvadása, mely lehet veleszületett elváltozás vagy szerzett betegség, esetleg sérülés következménye.